Kuba akkor és most...

2014.12.05

KUBA: Közlekedés Akkor és Most

Mi történt röpke 8 év alatt?

2006-ot írunk, Havanna: A közlekedés fogalma kimeríthetetlen. A kubai autóbuszokon halálközeli élményeket láttunk és éltünk át. A menetrendszerinti járatok olyan túlzsúfoltak voltak, hogy az utasok fele az autóbusz nyitott ajtajába kapaszkodva lógott menet közben is, hogy eljusson A pontból B pontba. Nem kellett messzire menni és sokat fizetni az extrém sportokért. Kanyarokban ez kimondottan élménydús volt, mivel a buszvezető néha olyan manőverekkel rukkolt elő, hogy csak megadott kerekek súrolták az aszfaltmaradékokat.

Nekünk is volt hasonló élményünk, de ez egy magánórának köszönhető, amit Havanna agglomerációs (lehet, hogy jobb a peremvárosi gettó fogalma, ahol sötétedésnél azért már csattogtak rendesen a pillangókések) részén kaptunk. Egyébként megjegyzem, hogy akkor Havanna belvárosában 50 méterenként álltak a rendőrök és figyelték a turisták körül a "gyanús" alakokat. Tehát a közbiztonság a belvárosi részeken példaértékű volt, de nekünk más kellett, ahova turista nem jut el.

A peremvárosba jutás is már kalandos, mivel a szállásunk akkoriban Playa del Esten volt és ott csak stoppal vagy taxival tudtunk eljutni akárhova is. Magyarok lévén (és persze a pénzhiányunk lévén) a spórolásra szavaztunk, tehát Carlossal (a felfogadott "guía") nekiálltunk stoppolni. Kb. egy óra elteltével meg is állt nekünk egy ezer éves Lada, amiből egy nyolctagú család kiszállt, hogy mi mértani pontossággal elfoglalhassuk a helyüket (Varsi, Zsuzsi, Karesz, Carlos és én). Röpke egyórás kellemes utazás után (néha 50 cm hosszan ki volt kopva a sztráda és Zsuzsi feje verdeste a gépkocsi ablaküvegét, mert keresztben feküdt rajtunk hátul) kedves fogadtatás várt minket a faluban. Kinyitották a lepukkant Művelődési házat, majd taligákon betoltak nekünk 2 óriási hangfalat. A helyi "tánctanár" kisportolt testű, magas srác volt, aki megadott "koreográfiákat" táncolt a számokra. Mikor megkértük, hogy mutassa meg azt a lépéssort, amit az ezredik próbálkozásra sem sikerült leutánoznunk (mert úgy tanított, hogy csináljuk utána a másodperc töredéke után) azt mondta, hogy az lehetetlen, mert ő a zenére táncol, vissza kell tekernie a számot és próbáljuk meg még egyszer. Hát, igen... europidok... nem könnyű velük... kihívás még a kubaiak számára is. De mi a helyi srácra voltunk kíváncsiak, nem a sztártanárokra. Az autentikus kubai Salsara.

Na de az utazásról volt szó, nem pedig a táncról. Visszafelé Carlos rokonainak kocsijával mentünk volna, egyedül átsétáltam vele nagyjából az 5. utcáig, míg a többiek aggodalmasan várakoztak Carlos lakhelyén. A nagybácsi mondott néhány mondatot, majd sajnálkozó arckifejezéssel egy lábast mutogatott kifelé a házból, ami a kocsinak valamelyik alkatrészét jelentette. Ha valaki már látott kubai autószerelő "műhelyt", tudja, hogy mindenféle konyhai eszközt, lábast, fémeszközt bele tudnak szerelni a kocsiba és még működőképes is lesz. Ez is a kubai művészetek egyikéhez tartozik. Érdemes lenne egy autószerelőnek kimenni és könyvet írni.

Visszaérve a többiekhez (akik már szétidegeskedték magukat miattam, pedig csak egy finom kávét ittunk még a rokonnál és elbeszélgettünk az élet nagy dolgairól) elindultunk az utolsó helyi buszhoz, ami az egyetlen opciónk maradt. Mivel onnan indult, még volt hely a felszállásnál. Igen, még ülőhely is volt! Ez nagyszerű, gondoltuk. Mivel embercsoportok egymást váltogatva lógtak ki még az éjszakai busz ajtaján is, mi biztonságban éreztük magunkat. Ebben az esetben már csak olyan hibalehetőség áll fenn, hogy nem tud az ember leszállni időben, mert nem jut el az ajtóig a tömegben.

Emellett a közlekedést szolgáló járművek Moszkvicsok, Polski Fiatok, 50es évekbeli amerikai autók hada, Ladák voltak 2006-ban. Na de mi van most?

2014, Havanna: az autópark fele modern nyugati és távolkeleti autókra cserélődött: látható volt Kia, Peugeot, Toyota, Suzuki és szinte majdnem minden autótipus, ami itthon is megtalálható. Vajon miért?

www.origo.hu/auto/20140107-kuba-szabadteri-automuzeum-marad.html

Még ma is a közlekedési lehetőségek tárháza nyílik meg, ha kicsit mélyebbre tekintünk ebben a témában:

1. Kalandos utazásra vágysz? A stoppolás amolyan mindennapos tevékenység Kubában, mivel a "collectivo" erre hivatott. Az utasokat a felvételi pontokon felveszik, és azok a meghatározott útvonal különböző pontjain kiszállnak, majd a megüresedett helyre új utasok szállnak be. A közlekedési vállalatok "amarillo"-kat vezényelnek ki (sárga ruhájuk miatt hívják így őket).

2. Coco-taxi (tuk-tuk): háromkerekű motorkerékpár, kókuszdió alakú:)

3. Cyclo Taxi (triciklitaxi): Pedállal hajtott tricikli

4. Camello ("fakarusz"): hadseregtől átvett, oldalfalakkal és ülésekkel ellátott, nagy platójú teherautó. Állítólag egész hálózat van kiépítve, felszíni metrórendszerként működik (egyet sem láttam belőlük). www.elpuercoespin.com.ar/2010/08/27/camello-cuba/

5. Kerékpár

6. Normál taxik

Igazából nem egy útikönyvet szeretnék írni, csak gondoltam érdemes felsorolni ezeket a lehetőségeket. Minden alkalommal helyi taxikkal mentem Havannán belül, ami a lényeg, hogy ALKUDJÁL! Egyébként gyalogosan is bejárható Centro Habana, Vedado, Habana Vieja, Miramar ha rászánod az időt (nekem most sajnos 3 napom volt összesen Havannában). Kipróbálhatod a menetrendszerinti járatot is! Úgy látom, azért Havannán belül már nem olyan kaotikus a közlekedési helyzet, mint pár éve volt... képek a Galériában megtalálhatóak.

Javaslat: Legalább egy ember tudjon a csoportból spanyolul!!! így nagyon sok pénzt megspórolhatsz:) Vagy gyere velem legközelebb:)))